Nemrég adódott alkalmam eltölteni egy pár napot Oroszország talán egyik legszomorúbb és legkilátástalanabb városában, Bereznikiben (Березники). Ez a város Oroszország permi határterületén fekszik, Permtől kb. 200 km-re, északra. Ez mellesleg a határterület második legnagyobb városa. Szolikámszk (Соликамск) nevű várossal együtt ez Urál egyik legnagyobb vegyipari körzete. A város a káliműtrágya egyik legnagyobb termelője, ami már a huszadik század eleje óta folyik. A körülbelül Kecskemét nagyságú város alatt hatalmas kiterjedésű bányák találhatók. A város az utóbbi tizenvalahány évben többször is szerepelt a sajtóban, a mértéktelen bányászat miatt a város több külterületében is földbeomlások keletkeztek. Némelyik kráter átmérője száz méternél is nagyobb. A legnagyobb pofon a városnak a 2010-es vasúti közlekedés leállítása volt, amikor is az állomás közvetlen közelében alakult egy nagyobb kráter. Ugyan egy év alatt sikerült betemetniük, de végül úgy ítélték meg, hogy kockázatos és azóta sem működik a vasút közlekedés, ami elég jelentős volt az incidens előtt.
Ezzel még nem volt vége, város szerte az utcákon és a lakóházakban repedéseket fedeznek fel. Az „Uralkalij” nevű óriás vállalat máig sem ismeri el a vétségüket és állítják ennek semmi köze nincs a bányászathoz. Ebben az évben már a hetedik földbeomlást regisztrálták Berezniki területén. Az esetek miatt erősen esnek az ingatlanárak, az emberek, akik tehetik, menekülnek innen. A külváros déli részén található lakótelepeket fokozatosan felszámolják, szó szerint kilakoltatják az embereket. A városvezetés új lakóházak építésével próbálja kárpótolni az embereket, de sajnos ez a program lassan halad, és közel sem mindenkinek jár ez a lehetőség. Aki nem jogosult új lakásra, az próbál a rokonaihoz költözni, aki viszont nem tud, az próbál ellenállni, de kevés sikerrel.
Berezniki távolsága Permtől
Rövid idő alatt elég sokat sikerült beszélni a helyi emberekkel és szinte teljesen képbe kerülni az itteni helyzetről. Mivel a buszok túlzsúfoltak, amióta megszűnt a vasúti közlekedés, reptér hiányában csak egyetlen közlekedési megoldás maradt, a taxi. A taxisok a legjobb források, nekünk oda és vissza is, egy igen sokat beszélő ember jutott. Tőle hallottam azt a városjelzőt, hogy „a jövőnélküli város”.
Téli városközpont
Téli hétköznapok
Egy kis kitérőt tettünk még Yayva felé. Itt található az egyik legmodernebb törökök által épített hőerőmű.
Az út hazafelé. Ugyan nem autópálya, de nagyon jó minőségű. A körülöttünk lévő erdő igazi vadon, könnyen lehet találkozni farkasokkal vagy medvékkel.
