Belorussziát vagy másképp Fehéroroszországot egy igen érdekes országnak tartom. Észak- keleten Oroszországgal határos, délen Ukrajnával, nyugaton Lengyelországgal, északon pedig Litvániával és Lettországgal. A maga 9 és fél milliós lakosságával ez az ország nagyon gazdag történelmi emlékkel rendelkezik. A beloruszok nagyon vendégszerető és barátságos emberek, kivéve talán a bolti eladókat. Az első, amit a turisták megjegyeznek, amikor Belorussziába látogatnak, hogy itt minden szebb, tisztább és biztonságosabb, mint mondjuk Oroszországban vagy Ukrajnában. Ha autóval közelítjük meg a fenti két országból, akkor azt vesszük észre, hogy az utak itt sokkal jobbak, nagyon jól karban vannak tartva és a vezetési morál is sokkal jobb. Engem mindig is egy lefagyasztott Szovjetunióra emlékeztet. Belorussziában nem igen beszélnek beloruszul, vagyis alig. Az országban két hivatalos nyelv létezik, az egyik a belorusz, a másik pedig az orosz, az elsőt ugyan oktatják az iskolákban és az utakon is minden tábla belorusz nyelven van kiírva, de a hivatali és a hétköznapi nyelv mégis az orosz. Van egy hely a lengyel, litván és ukrán határnál, ahol kis mértékben egy bizonyos „trászjánka” nyelven beszélnek, ez a nyelv a belorusz és az orosz keveréke.
A helyiek imádják a burgonyát, a legtöbb nemzeti étel legfontosabb összetevője éppen a burgonya. Belorussziában több mint 300 féle burgonya étel van. Továbbá ebben az országban nem távolították el annyira a Lenin szobrokat, mint a többi volt Szovjetunió országában, itt lépten, nyomon találkozni lehet velük.
Polack távolsága a fővárostól
Sokan általában csak a fővárost látogatják, pedig vidéken is sok érdekes hely van. Néhány évvel ezelőtt eljutottam, egy talán nem annyira ismert városkába, legalábbis az európai turisták körében, a városka neve: Polack (vagy: „Polock”, „Polotsk”). Polackról azt kell tudni, hogy Belorusszia legrégebbi városa, amely tele van látnivalókkal, történelmi emlékekkel és roskadozik mindenféle érdekességektől. Például egy ideje Európa földrajzi középpontjának is számít, ami pont Polack központjában található. Ennek tiszteletére 2008 őszén még emlékművet felállítottak neki.
A város első említése 862-ből származik, a Kijevi Rusz krónikáiban. A X. század közepére a Polocki Fejedelemség központjává nőtte ki magát. Nevét a Polota folyóról kapta, mely itt ömlik a Nyugati-Dvinába. Eredetileg Poloteszk volt a neve, a vikingek „Palteskja” illetve „Paltejsborg” néven ismerték.
Alapítása óta, az elmúlt századok során, Polack sokszor cserélt gazdát, ádáz csaták, háborúk és politikai harcoknak volt a színtere.1812-ben, a napóleoni háborúk idején két nagy csatát is vívtak Polocknál az orosz és a francia seregek. Sajnos, sok templom és más történelmi emlékmű nem maradt fenn napjainkig.
Az 1950-es évek végén a város mellett épült fel az ország egyik legnagyobb vegyipari központja, mely mellett Navapolack néven 1963 óta új várost létesítettek, melynek népességszáma ma már meghaladja az ősi városét.
Ebben az írásomban, csak egy-két legérdekesebb polacki látnivalót mutatnék be.
Szent Szófia-székesegyház
Szent Szófia-székesegyház
Ez az egyik legrégebbi katedrális Belorussziában, amelynek a története a XI. században kezdődik. A katedrális, amely 1044 és 1066 között épült, nevét a konstantinápolyi Hagia Szophia után kapta. Nyugati-Dvina sziklás partján helyezkedik el, szó szerint meghatározza az egész város hangulatát. Építészileg hasonlított az egykori hasonló nevű Kijevi és Novgorodi templomokhoz, azonban az akkori épületnek csak töredéke maradt fent mára.
1596-ban a katedrálist majdnem hogy teljesen újjáépítették és templom-erőddé alakították. Aztán jött egy 1602-es tűzvész, ami után megint rendbe kellet hozni. Már az északi háború elején a templomot annyira újjáépítették, hogy már nem hasonlított az eredeti ortodox székesegyházra. 1705-ben I. Péter cár foglalta el a várost és nem sokkal később le is romboltatta a katedrális nagy részét. Később 1738-1750 között katolikus stílusban megint újjáépítették. Mára a székesegyház múzeumként működik tovább. Különböző régészeti leletek találhatóak benne az alagsori részben, fönt pedig egy orgonaművészeti koncertterme is van.
Szent Szófia-székesegyház
Boriszov-kő
A Szent Szófia-székesegyház közelében áll egy XII. századból származó Boriszov-kő, melyet 1981-ben helyeztek el ide. Ezeken a hatalmas (akár több méter átmérőjű) sziklákon, egy nagy kifaragott kereszt és különböző feliratok szerepelnek. Ezeket a köveket Boriszov-köveknek nevezik. A nevüket a polacki Borisz hercegről kapták, aki a XII. században itt uralkodott, és akinek neve a legtöbb kőbe bele van vésve. A szokatlan műemlékek pontos eredetéről nem sokat tudni, van olyan verzió is, hogy az utolsó jégkorszak visszavonuló jegének köszönhetően kerültek ide, erre a környékre. Hosszú ideig azt gondolták, hogy ez a polacki Boriszov-kő az egyetlen, ami máig fennmaradt.
A Szent Szófia-székesegyház közelében található egy úgynevezett Boriszov-kő és a kis csodaforrás
Máig csak négy kő maradt fent, amelyek közül az egyik 1888-ban Oroszországba került, a másik három viszont még mindig Belorussziában található. Sajnos a legtöbb Boriszov-követ elpusztították a kommunista időszakban, templomokkal és más vallási kegytárgyakkal együtt.
Azt mondják, hogy aki megérinti ezt a követ, annak valóra válik minden kívánsága.
Ha már a rejtélyes dolgoknál tartunk, akkor a székesegyház déli lejtőjén, csobog egy rejtélyes forrás, amely nem fagy meg télen és nyáron sem szárad ki. A helyiek még a szovjet időkben is tisztelték ezt a forrást. Azt tartottak róla és még most is azt gondolják, hogy a forrásból származó víz meggyógyít minden szembetegséget.
Nyugati-Dvina folyó
Szent Eufrozsina kolostor
A Szent Eufrozsina kolostor építése a Polácki Eufrozsina hercegnő nevéhez fűződik. Ő Vszeszlav fejedelem unokája volt, aki az akkori Kijevi Rusz felvilágosult személysége volt. Polácki Eufrozsina volt az első nő, akit szentté avattak. A relikviáit még most is a kolostor falai között őrzik.
Szent Eufrozsina kolostor
A kolostor építése 1128-ban kezdődött el, a város északi részén, a Polota folyó jobb partján. A falai mögött számos régi templom, székesegyház és katedrális rejtőzik. A kolostor nem a kezdetektől fogva volt ortodox irányzatú, a XVI. században Báthory István átadta a jezsuitáknak. Elég hosszú ideig, 1579-1832 között jezsuita kézen volt. Jelenleg, ortodox női zárdaként működik, a város egyik legfontosabb idegenforgalmi nevezetessége és fontos zarándokhelye.
Szent Eufrozsina kolostor
A kolostor épületegyüttesei nagy területen helyezkednek el. A területére, a harangtorony alatti kapun keresztül lehet bejutni. 1882-ben építették fel, a XX. század közepén lerombolták és csak a XX. század végén építették újjá. Belépve a komplexum területére a legnagyobb templom, ami a szemünk elé tárul, a bizánci stílusban épült Kresztovozdvizsenszkij székesegyház 1893-1897-ből. A komplexum legrégebbi épülete az 1156-ban felépített Szpaszo-Breobrazsenszkij templom, amely a csodával határos módon napjainkig szinte teljes épségben fennmaradt.
Szpaszo-Breobrazsenszkij templom
Szpaszo-Breobrazsenszkij templomot valamikor az 1128-1156 között építették fel, mindössze 30 hét alatt, ami annak ideén csodaszámba ment. A templom építése szintén a Szent Eufrozsina nevéhez fűződik. A stílusa tükrözte a XII. század régi orosz építészetének általános irányvonalait, kis méret és egyszerűség. A templom legjelentősebb tulajdonsága a szintén XII. századi freskói, amelynek kivételes történelmi és művészi jelentősége van. Ezek az akkori Polacki Fejedelemség művészetének egyedülálló munkái. A freskók évszázadokra feledésbe merültek, mert a sok belső átépítés miatt teljesen eltűntek. Sok száz év után, csak 1835-ben fedezték fel őket. A gipsz, mészkő és az olajfesték rétegei alatt rejtőztek. Jelenleg folyamatos restaurálás alatt van a belső tér. Sajnos, amikor ott jártam, a belső fényképezés szigorúan meg volt tiltva. Nagyon látványos, főleg ha tudjuk, hogy ezek a freskók több mint 800 évesek.
A Szpaszo-Breobrazsenszkij templomot már néhány éve láthatjuk az új belorusz 10 rubeles bankjegyen is.