Málta, a mediterrán szíve 1. rész

Málta, az ország, ami már sok éve a szívemhez nőtt. Nem tudom megmagyarázni, hogy miért van ez a kötődés, csak azt tudom, hogy már lassan huszonnégy éve tart és csak egyre jobban erősödik.

Hol is van Málta, és mit kell róla tudni? Talán azt mindenki tudja, hogy valahol a Földközi-tenger közepén helyezkedik el. Az aprócska szigetország egész pontosan 90 kilométerre Szicíliától és 300 kilométerre Tunéziától. 2004-ben Málta velünk együtt csatlakozott az Európai Unióhoz. A 316 km2 méretű ország lakossága kicsivel több, mint négyszázezer és az állam vallása a katolikus vallás. Kettő hivatalos nyelve van, a máltai és az angol. A máltai nyelv nagyon érdekes, hangzásra olyan, mint az arab és olasz keveréke. Az egyetlen sémi eredetű nyelv, amely latin betűket használ. Külön tetszik, hogy fellelhetőek benne francia szavak is, olyanok, mint például: „Bongu” (Bonzsú) és „Bonswa” (Bonszvá). Továbbá a máltai nyelvben az istent „Alla”-nak hívják, ami nagyon hasonlít az arab Allah-hoz, ez azért érdekes, mert ahogy korábban írtam, az ország nagy többségében keresztény vallású.

A szigeten mindenki beszél angolul és a legtöbbjüknek nem okoz gondot az olasz nyelv sem. Sajnos, az orosz nyelvtudásom itt fabatkát sem ért, pedig ha az orosz turisták és az itt élők számát nézzük, a kérdés egyáltalán nem alaptalan. Valamelyik turistakönyvben még az is benne volt, hogy a helyiekkel még francia nyelvvel is kommunikálhatunk, de ez így nem igaz, mi már többször kipróbáltuk. Az én angoltudásom mondhatni borzalmas, de ez soha nem okozott nekem itt semmiféle nehézséget. Viszont egy jó angol nyelvtudással itt bárkinek nyert ügye van, főleg ha szeret társalogni a helyiekkel.

Málta több mint százhetven éven keresztül angol gyarmat volt és csak 1974. december 13-án vált független köztársasággá. A gyarmati idők jeleit még most is fel lehet fedezni, például a baloldali közlekedés, az angol nyelv dominanciája, a számtalan angol piros telefonfülke és még sok más dolog.

Az ország három nagy lakott és néhány kisebb lakatlan szigetből áll, a legnagyobb Málta, a második az északon található Gozo és a harmadik, kettőjük között elhelyezkedő aprócska Comino. A többi kis lakatlan sziget pedig a St. Paul, Cominotto és Filfla. Az utóbbi ráadásul egy madárrezervátum és nem látogatható.

Az ország főbb bevétele a turizmusból van, ezt nagyban elősegítette az 1992-ben megnyitott nemzetközi repülőtér és 1994-ben átadott hajóterminál, az utóbbi ráadásul képes fogadni egész nagy tengerjáró hajókat is. Sajnos, a mostani helyzetben, a világméretű járvány idején, ez igen hátrányosan érinti a máltai gazdaságot, ami nagy részben éppen a turizmusból él. Az emberek nagy nehézségek ellenére még így is boldogak, örökké mosolygósak és kedvesek, legalább is nekem mindig ez a benyomásom, akármikor ott járok.

• 

• 

• 

• 

• 

• 

Máltának nagyon gazdag történelme van, olyan sok nép fordult meg itt és hódította meg a szigetet, hogy felsorolni is nehéz. A régészeti feltárások alapján Málta már közel hatezer éve lakott, az akkori népek a mai Szicíliából népesítették be a szigetet. Ma is megtalálható több ötezer évesnél is régibb megalitikus építmény. A sziget legkiemelkedőbb hódítói a föníciaiak, rómaiak, bizánciak, arabok, normannok és nem utolsó sorban a Johannita lovagok voltak. Mindegyikük hagyott valami maradandót maga után. Viszont akik a legjobban kötődnek az ország történelméhez, azok természetesen a Johannita lovagok vagy másképpen a Máltai lovagok.

A történetük ott kezdődik, amikor a törökök kiűzik őket Rodosz szigetéről. Éveken keresztül terület nélkül maradnak, egészen addig, amíg V. Károly német-római császártól, meg nem kapják ajándékba ezeket parányi szigeteket, mindössze évi egy vadászsólyomért cserébe. A lovagok eleinte nem repestek az ötlettől, hogy erre a szigetre költözzenek és a tevékenységük folytatására egyenesen alkalmatlannak ítélték. Évekkel később, 1530-ban mégis birtokba veszik. A megérkezésük után, szinte azonnal építkezésekbe kezdtek. Ez egy igen jó döntésnek bizonyult, mert a török támadás veszélye már a küszöbön állt. Az első csatára 1565-ben került sor. A lovagok és a helyiek hősiesen visszaverték a hatalmas túlerőben lévő török sereget. Ez a csata úgy került a történelemkönyvekbe, mint a Nagy Ostrom. A máltaiak ezt az eseményt nagy napnak tartják, és minden évben megünneplik, ez a szeptember 8-án tartott “Győzelmeink Úrnője ünnepe” (Feast of Our Lady of Victories).

Hat évvel később a csata helyszínén megépítették Valletta városát, amit a nagy ostrom idején harcolt Jean Parisot de la Valette nagymesterről neveztek el. A lovagok szigeten lévő uralma egészen 1798-ig tartott, amikor is megadták magukat a Napóleon seregeinek. A franciák sem tudtak huzamos ideig itt maradni, két évvel később, 1800-ben vereséget szenvedtek az angolokkal szemben. A brit uralom egészen 1964. szeptember 21-ig tartott, amikor is Málta elnyerte a várva várt függetlenséget. A szigeten számtalan műemlék, erőd és templom még most is őrzi ezeknek az időknek az emlékét.

• 

Először 1996-ban hallottam Máltáról, az egyik kollégámtól és ráadásul úgy, hogy nem is ő járt ott, hanem a testvére. Emiatt persze az elmesélt élmények erősen ki lettek színezve, de ez elég volt ahhoz, hogy felkeltse az érdeklődésemet. Azután, ahogy csak tudtam, megpróbáltam bármilyen utazással kapcsolatos információt beszerezni az országról, de akkoriban jobbára csak a könyvekre lehetett támaszkodni. Az internet akkor még nagyon gyerekcipőben járt. No meg akkor Máltának még nem volt komoly turisztikai infrastruktúrája, mint most, viszont volt benne valami nagyon egzotikus.

Teltek az évek és az internet világa mégis közelebb hozta nekünk a világot. Az ott talált képektől és információktól teljesen a rabjává váltam és megpróbáltam mindent elolvasni, amit csak találtam ebben a témában. Akkoriban ez a csodálatos ország nagyon sokáig elérhetetlen volt számomra. Legfőképp anyagilag nem tudtam megengedni magamnak. A fordulat csak 2008-ban jött el, miután kipipáltunk egy házépítést és egy főiskolát. Annyira lefáradtunk, hogy kellett valami tengerparti utazás. Na de hová? Hát persze, hogy Máltára! Sokat nem tétováztunk, elmentünk egy utazási irodába. Annak idején ez ugyebár, sokkal egyszerűbb megoldásnak gondoltuk, mint egy macerás saját szervezést.

Annyira még soha nem voltam izgatott, mint akkor. Tulajdonképpen, teljesen vakon vágtunk neki Máltának és azt mondhatom, hogy erősen improvizáltunk. Még arra sem volt időm, hogy rendesen felkészüljek és utána olvassak például a tömegközlekedésnek, gasztronómiának, vagyis az alapvető turisztikai információknak. Azelőtt mindig szervezett buszos kiránduláson vettük rész, ahol mindent tálcán kínáltak nekünk és nem kellett sokat aggódni, hogy vajon ma hová menjünk, és mit nézzünk meg.

• 

• 

• 

• 

• 

• 

• 

• 

Sok év elteltével visszagondolva egyáltalán nem bántuk meg. Éppen július közén, a lehető legnagyobb melegben sikerült belecsöppennünk a máltai mindennapokba. Az első gondolat, ami a feleségemmel egy időben megfogalmazódott bennünk az az, hogy itt alig van árnyék. A szigetem talán ma is ez a legnagyobb probléma, a kevés növényzet, a fák hiánya. Tizenkét év alatt azért sok minden megváltozott ebben a tekintetben, de továbbra is úgy gondolom, a fák túlzott hiánya valós probléma a szigeten. A másik negatívum pedig az, hogy akárhová is mentünk, mindenhol rengeteg volt a szemét, főleg a Bugibba nevű üdülővárosban, ahol először megszálltunk.

A szállásunk borzalmas volt, akkoriban elképesztő módon túl volt árazva. Ráadásul az utolsó kettő napon még egy nagyobb országos sztrájk kellős közepébe is sikerült belecsöppenünk. Ez sok mindenben negatívan befolyásolta a nyaralásunkat és nem beszélve arról, hogy a fenti események miatt majdnem lekéstük a repülőgépünket is. A tömegközlekedés és taxi forgalom teljes egészében leállt. Épp csak kibontakozóban volt a sztrájk és hatalmas volt a fejetlenség. Csak a csodának köszönhetően tudtunk még időben eljutni reptérre.

Az utazási irodánk kitelepített idegenvezetője alig talált valakit, aki kivitt minket a reptérre. Ez az illető a saját autójával vitt el minket és annyira félt, hogy lebukik és rátámadnak a dühős sztrájkoló buszsofőrök, hogy körülbelül a repülőtér előtt két-három kilométerrel tett le minket. Azután egy igen kellemetlen séta várt ránk a nagy guruló bőröndökkel a 38 fokos melegben. Eleinte nagyon dühösek voltunk közvetlenül a hazaérkezésünk után. Akkor úgy tűnt, hogy több volt a rossz élmény, mint a jó. De az idő mindent megszépített, ahogy teltek az évek valahogy mégis megváltozott a véleményünk és végül Málta, az első számú kedvencünkké vált.

• 

• 

• 

• 

• 

• 

Sok helyen olvastam már, hogy kétféle Máltát megjáró ember van, az egyik az, aki beleszeret az országba és az, aki megutálja. Már nem emlékszem hol olvastam ezt, de szerintem ez nagyon találó gondolat és van benne valami.

Már nagyon sokszor készültem írni Máltáról, de valahogy soha nem sikerült befejezni az elkezdett írásaimat. Talán az zavart, hogy az interneten rákeresve több tucat Máltáról szóló írás található. Emiatt mindig is feltettem magamnak a kérdést, hogy én mi újat írhatnék még ezek után? Teltek az évek és az ismerőseim, barátaim minden Máltára való utazásom után folyamatosan bombáztak kérdésekkel és kéréssekkel, hogy meséljem el az élményeimet. Mindig azt a választ kaptam, hogy nem egy idegen írásaira kíváncsiak, hanem az enyémre. Végül beadtam a derekamat.

Most írhatnám azt, hogy remélem, e sorok és a képeim meghozzák az olvasóim kedvét az utazáshoz, mert végül is az ember leginkább ezért ír, de amilyen időket élünk most, ez talán nem a legjobb ötlet. De talán ez arra jó lesz, hogy a hideg, nyirkos időben egy kis pozitívumot hozzak. A 2020-as év nem sok jót hozott, ami az idegenforgalmat illeti, tavasszal már azt hittem, hogy most egy hosszú időre, akár évekre is le kell, hogy mondjak minden a külföldi utazásokról. Remélem ez az állapot nem lesz tartós és következő év sok élményekkel teli utazást hoz nekünk.

• 

Málta a mediterrán éghajlati övezetben található, és időjárása nagyon hasonlít a Szicíliaiéhoz. Júniustól szeptemberig a levegő hőmérséklete +30 és +37 °С között van. Télen a hőmérő átlagosan +14 és +16 °С között ingadozik. Az év folyamán, a szigeten körülbelül 500-600 mm csapadék hullik le, amely nagy része a téli hónapokban fordul elő.

Itt nincs sok kilométernyi homokos strand, ettől függetlenül Málta nagyon sok hangulatos kis strandokkal rendelkezik. Többségüket festői öblök veszik körül, és ami a legjobb, hogy szinte az összes strand ingyenes.

A Máltára érkezőknek azt szokták javasolni, hogy ússzanak az életmentők által járőrözött helyeken, mert tengeri hullámokkal és helyi áramlatokkal veszélyes viccelődni. Ezek a strandok rendelkeznek az összes szükséges infrastruktúrával: napozóágyak és napernyők, WC-k, zuhanyzók, öltözők, valamint sporteszközök kölcsönzése. Számos máltai strand elnyerte a kék zászló díjat. Ez azt jelenti, hogy nemcsak a tengervíz tisztasága, hanem a természeti környezet tisztelete is megkülönbözteti őket.

• 

A legnagyobb máltai strandok: Mellieha Bay, Golden Bay, Gnejna Bay, Paradise Bay, Gozon a Ramla Bay, a Cominói Kék lagúna stb. Az igazán szép homokos strandok nem a nagy városok közelében vannak. Azokhoz a legtöbbször utazni kell. Mellieha Bay strandja a legnagyobb Máltán, a finom homokos partja és a lassan mélyülő vize miatt a családok kedvence.

Számos búvárközpont és iskola található Máltán, ahol egyszeri merüléseket lehet végezni, vagy bármilyen más búvár képzésen vehet részt és bérelheti a szükséges felszerelést a merülni vágyó. A búvárrajongók nagyra értékelik a mediterrán szigetvilág meleg tengerét, amely egész évben lehetővé teszi a merülést. Nyáron a tengervíz +23 és +26 °C között van, télen pedig a víz hőmérséklete nem csökken +14 °С alá. A parti vizek nagyon tiszták, a láthatóság a mélységben néha eléri a 30-50 m-t. Tulajdonképpen, a sziget bármelyik részén, ahol csak fizikailag bele tudunk menni a vízbe, hihetetlen látványban részesít minket, a nagyon gazdag víz alatti élővilág. Persze, csak kellő óvatossággal!

Málta egy igen kicsinyke sziget, aki csak strandolás miatt utazik ide, az lehet, hogy csalódni fog. A sziget tipikusan az a hely, ahol a turizmus soha nem áll le, a nyár végével sem. Itt nem húzzák le a rolót, mint Balatonon. Máltán még télen is rengeteg elfoglaltságot találhatunk, például a túrázás és a szikmászás. Bár tény, hogy a téli hónapokban már jóval kevesebb a turista.
Személy szerint igazi pazarlásnak tartom csak a fürdőzés miatt itt nyaralni. Annyi itt a látnivaló, hogy egy-két hónap sem lenne elég mindent megnézni.

• 

Hol is kezdjem? Az ez évi nyaralásunkhoz a repülőjegyeket és a szállást még az év elején, február elején vettük. Akkor, egy akció keretében elég jó árban sikerült repülőjegyeket venni a Ryanairnél. Az évelején még a Covid-19 nem tűnt komoly problémának. Olaszországban ép csak néhány eset volt, és mindenhol azt lehetett olvasni, hogy annyira azért nem komoly a dolog, hogy le kelljen mondani bármit, és tulajdonképpen csak Kínában van a nagy gond. Aztán egyszer csak, néhány hét elteltével nagyon felgyorsultak az események. Hirtelen megérkezett a vírus és a karantén, onnantól kezdve az életünk gyökeresen megváltozott. Ez az egész helyzet nagyon furcsa volt, folyamatosan azt éreztem mintha egy tudományos-fantasztikus filmbe csöppentünk volna.

Néhány hét elteltével már teljesen elengedtük ezt a családi nyaralást és csak azon voltunk, hogy lehet ezt a hatalmas pénzügyi bukást minél jobban lecsökkenteni. Tavasz elején az összes Ryanair és Wizzair fórumokban, forrt a levegő, akkoriban az emberek nagy többsége vissza akarta váltani a jegyét. Majdnem mi is mindent lemondtuk. A remény arra, hogy végül mégis elutazunk, akkor csillant fel, amikor az a szóbeszéd indult el, hogy Málta júliusban megnyílik. Akkor már sokadszorra, újból beleéltük magunkat. A Facebook-on hónapokon keresztül figyeltem az összes máltai sajtót, jobban voltam informálva mi történik Máltán, mint idehaza. És ha úgy nézzük a lehető legjobbkor sikerült kimennünk.

• 

• 

• 

Hol érdemes megszállni Máltán? Számos szálloda és turisztikai komplexum található Máltán. A világ többi részéhez hasonlóan a legjobb szolgáltatást az ötcsillagos szállodák nyújtják, de a pénztárcabarát szállodák között is van elég nagy választék. Néhány nagy szállodának saját kis strandja is van. Az all-inclusive rendszer itt ritka. A szállodák gyakran napi két ételt kínálnak, vagyis a vendégek számíthatnak kontinentális reggelire és à la carte vacsorára.

A novembertől márciusig tartó utószezonban a szállásárak csökkennek. A legtöbb kisebb szállodát azonban ez idő alatt felújítás miatt bezárják, hogy felkészüljenek nyárra, ezért a megfizethető szálláshelyek választása Máltán a téli hónapokban korlátozott. Fontos tudni, hogy a szállodák nagy részében nincs központosított fűtés. Télen légkondicionálókat, elektromos és gázmelegítőket használnak a szállodák fűtésére. Azok számára, akik a hideg évszakban szeretnének Máltára utazni, érdemes előre megtudniuk, hogy milyen fűtés van a szállodai szobában és nem kell-e külön fizetni ezért a szolgáltatásért. Sokan az utolsó pillanatban lepődnek meg azon, hogy a szállodák többsége az angol háromlyukú konnektort használ. Érdemes még itthonról beszerezni ezt a bizonyos adaptert.

Máltának is van néhány üdülővárosa, mint pl. Bugibba, Sliema, Szt. Julian és Millieha. Mi például minden egyes alkalommal Bugibbában szállunk meg. Hogy miért éppen Bugibba? Talán azért, mert itt valamennyire jobb árban vannak a szállások és innen lehet a legkényelmesebben eljutni a sziget többi részébe. A város amúgy építészileg egy nulla, olyan mintha senki nem ügyelt volna arra, hogy ki hová építkezik. Minket a kellemes emlékek kötnek ehhez a helyhez. Majdnem az összes kis utcát ismerjük, bejártuk már többször keresztül-kasul.

Máltán amúgy nem könnyű főszezonban jó árban szállást találni. Mi az utóbbi években a Falcon Court nevű apartman hotelben szállunk meg. Két hálószoba, felszerelt konyha és nagyon kedves tulaj. A környező szállásokhoz képest, itt nagyon jó árak vannak. Nekik az árban benne van a transzfer is, ami elsőre nem tűnik nagy dolognak, mivel a sziget nem túl nagy és sokan azt gondolhatják, hogy a távolságok sem lehetnek azok. Mégis a máltai bonyolult közlekedés és az állandó dugók miatt, nem mindegy, hogy jutunk el a szállásra. A fenti szállásnak csak egyetlen egy hiányossága van, az pedig a klíma hiánya, de ezen túllendültünk.

• 

• 

• 

• 

• 

Nem gondoltam volna, hogy a járvány elleni védekezést Máltán ennyire komolyan veszik. Persze mást mondhat, aki ott él, de én csak az tudom elmondani, amit akkor ott tapasztaltam. Nálunk idehaza a tömegközlekedésen csak elméletben volt kötelező a maszkviselés, amikor Máltán nagyon is komolyan vették. Csak nagy ritkán láttunk embert, aki nem viselt maszkot. Még a kompokon és hajókon is kötelező volt, a kinti részeken is.

Minden bolt, múzeum és étterem bejáratánál ott volt a kézfertőtlenítő, ami nem csak dísznek volt, hanem még rád is szóltak, ha nem használtad. Az országba való belépéskor kötelező volt kitölteni két nyomtatványt, amiben megadtuk az adatainkat és a szállásunk címét. Ezt a repülőtéren kellett leadni. Mi már idehaza kitöltöttük, hogy ne kelljen a terminálban ezzel szórakozni. Ezek után, úgy éreztük, hogy inkább a máltaiaknak kellett volna aggódniuk miattunk, mint nekünk tőlük félni.

Sajnos a vírus hatása erősen érződött Bugibbában is. Nagyon sok bezárt üzletet és éttermet lehetett látni. Ez a látvány szomorú képet festett. Attól függetlenül az építőipar szemmel láthatóan elképesztően pörög, gomba módjára nőnek a földből a szállodák és a társasházak. Szinte nincs olyan nagyváros, amelyikből nem tornyosulnának a hatalmas daruk.

Az ottlétünkkor azt éreztük, hogy felerősödött a belföldi turizmus, ahová mentünk a külföldiek helyett minden tele volt máltaiakkal. Nem is tudom, hogy lehet-e egy ilyen kicsi országnak egyáltalán belföldi turizmusa. Bugibba főszezonban általában mindig is elég népes város volt, nem mondom, hogy most kongott az ürességtől, de koránt sem volt annyi ember, mint előző években. A Bugibba Square kör alakú központi terére ez nem mondható, ott és a környékén mindig akkora tömeg van, hogy még gyalog is alig lehet haladni. Ott aztán minden van, éttermek, szórakozó helyek, ajándékboltok, az élet itt mindig csak úgy forr, még ezekben a vírusos időkben is. Még a Covid által megsínylett főszezonban is (máskor meg főleg), ha a szállásod ablakai valami utcára néznek, akkor nem lesz kellemes az éjszakád. Nem elég, hogy éjszaka is harminc fok körül van, ami megnehezíti az alvást, még a tömérdek bár és étterem, szinte mindennap élőzenés estet tart.

Bugibbában nagyon jókat lehet sétálni, főleg a nagyon hosszú rakparton, ami egészen Qawra városig tart. Qawra és Bugibba már annyira összeolvadt, hogy nehéz lenne megmondani, melyik az az utca, ami ketté választja őket. A rakpart végén található a Máltai Nemzeti Akvárium, ami ugyan nem túl nagy, de nagyon kellemes órányi időtöltés lehet, persze gyerekkel dupla annyi. Az akváriumot 2014-ben adták át, bár összességében nem egy nagy hely és nincs benne túl sok terem, de belül mégis nagyon szép, ötletes és tele van máltai jelképekkel.

• 

• 

• 

• 

• 

• 

• 

• 

Ha már itt vagyunk, hogyan közlekedjünk? Máltán a baloldali közlekedés van érvényben. A fősziget kicsi, ezért az utazások, nem számolva a csúcsforgalmat, ritkán haladják meg az egy órát. Itt nincs vasút, bár valamikor a múltban az angolok próbálkoztak vele. Az átlagos transzferidő a szállodától a látnivalóig általában 30-50 perc. A jelenlegi menetrend szerinti buszok tulajdonosa a „Malta Public Transport” nevű társaság.

Málta 2011-ig öreg, színes busz flottával rendelkezett, külön élmény volt utazni egy ilyen sárga-pirosas színű matuzsálemmel. Ezek a buszok voltak Málta egyik legnagyobb jelképei, a kék ablak és a máltai kereszt után. Szerencsére nekünk még volt részünk utazni ezeken a régi buszokon. Ott még a leszállásjelző nem egy gomb volt, hanem az utastérben kifeszített kanóc, ami a sofőr oldalán egy csengettyűvel végződött. Ezek a régi buszok ugyan népszerűek voltak a turisták szemében, mégis a pontatlanságuk és kényelmetlenségük miatt végleg ki lettek vonva a forgalomból. Ez elsősorban a helyi lakosok nyomására történt, annak ellenére, hogy a nagy részük amúgy is saját autóval közlekedett.

Az öreg angol veteránokat felváltották az új kényelmes, légkondicionált, puha ülésekkel és elektronikus kijelzőkkel rendelkező buszok. Sokáig úgy tűnt, hogy a buszmenetrend is csak úgy, mint a régi rendszerben egy szépen kinyomtatott papír volt, aminek semmi köze nem volt a valósághoz. Éveken keresztül ki is alakult egyfajta ellenszenv a buszos közlekedéssel szemben. Most nyáron úgy éreztem, hogy egyre jobb, nagyon sokat buszoztunk és az egy hét után csak is pozitív véleményem alakult róluk.

A jegyeket a sofőrök értékesítik. 2 Euróba kerül egy kétórás jegy. A legjobb választás a sziget felfedezésére úgy gondolom az Explorer kártya, ami egyfajta buszbérlet, egy hetes korlátlan utazásra jogosít fel Máltán és Gozón. A felnőtt bérlet ára: 21 Euró, a gyerek pedig 15 Euró.

Egy kis érdekesség: ha a busz számai 1 és 99 között van, akkor Valletta érintésével közlekedik. A 200-zal és 300-zal kezdődő buszok nem lépnek be a máltai fővárosába. A számukhoz hozzáadott “N” betűs buszok az éjszakai és az “X”-el kezdődő pedig a reptérre közlekedő buszok. A 300-as számúak csak Gozo szigetén közlekednek. És ami még fontos, ezek a bérletek nem érvényesek az emeletes HOP-ON HOP-OFF turistabuszokra.

• 

Állítólag Máltán jó árban van az autókölcsönzés és a legolcsóbb az egész mediterrán térségben, de erről nem tudok nyilatkozni. Egyetlen egyszer sem próbáltam ki és nem is néztem utána, csak is a szóbeszédre tudok hivatkozni. Én mindig is buszpárti voltam. Akárhányszor is eljátszottam a gondolattal, hogy végre belevágok a jobb kormányos vezetésbe, a végén lemondtam róla. Gozo lett volna az egyetlen hely ahol talán hajlandó lettem volna kipróbálni, de még egyelőre ennek nem jött el az ideje. Ami viszont a taxizást illeti, az elég drágának számít, ajánlatos indulás előtt megállapodni a taxissal a pontos összegről.

Málta a kereskedelmi útvonalak kereszteződésében fekszik, ennek köszönhetően a szigetország konyhája egyesítette az olasz, a mór, a görög és a spanyol nép kulináris hagyományait. Az angolok hosszú jelenléte is erősen érződik a sziget gasztronómiáján. Például az angol reggeli, ami rengeteg hely étlapján szerepel. De bőven találunk itt máltai ételeket is, bár teljesen máltai ételre specializálódott étterem itt nem túl sok van.

A helyi szakácsok a szezonális zöldségeket és gyümölcsöket, a friss halat, a tenger gyümölcseit, a gabonaféléket, a finom kecskesajtot és az olívaolaját részesítik előnyben. És legfőképp a sült és a párolt ételeket. Máltára érkező turistáknak általában azt javasolják, hogy próbálják ki a helyi nyúl ételeket (Fenek), de érdemes még megkóstolni a máltai bragiolit, ez egy töltött göngyölt marhahús, aminek a belsejét megtöltik darált marhahússal, répával és tojással. Volt hozzá szerencsém, egész jó volt.

Máltán nagyon sok finom desszertet készítenek, így az édesszájúak itt nagyon jól érezhetik magukat. A helyiek nagy kedvence a pastizzi. Ez egy rétes tésztából készített, sajttal, friss gyümölcsökkel, dióval vagy mézzel töltött finomság. A szigetlakók nagyon kedvelik a kandírozott gyümölcsökkel ellátott kannoli tekercseket. Nekünk tetszett, bár elég édes volt.

Ami még említésre méltó, az a máltai fagylalt, nem tudom mi a titkuk, de egyes helyeken valami isteni finomak. A sok édességet érdemes leöblíteni a híres máltai üdítővel a Kinnie-vel, aminek íze érdekes keveréke a narancsnak, a toniknak és egy kis kólának, de tartalmaz egy csomó dolgot, gyógynövények adják ezt a jellegzetes ízt.

A Máltaiak nagyra értékelik a likőröket, számtalan fajtát kapni a szigeten. Van egy helyi Cisk nevű sörük is, ami érdekes aromájú és az utóbbi időben eléggé felfutóban van a bortermelés is. A máltai borokat már Franciaországban is elismerik, ezeket sem szabad kihagyni.

• 

• 

• 

Mit is lehet megnézni Máltán? A képzeletbeli lista elég nagy, attól függ, hogy minket mi hoz lázba. Valakit az építészet, valakit a múzeumok, vagy a természeti szépségek. Van egy pár hely, amit már többször láttunk és egyszerűen nem tudjuk megunni és természetesen ennyi év után még mindig van olyan célpont, amit még nem sikerült megnéznünk. Az egyik ilyen hely Ħal Saflieni-i hipogeum, ez egy négy-ötezer éves földalatti sírtemplom, amit sokadszorra sem sikerült megnéznünk.

A sziget nem nagyméretű, attól függetlenül a kötelező látnivalókra, vagyis amit feltétlenül látni kell, egy hét biztosan nem elég és sajnos akkor kompromisszumot kell kötni.

A főszigeten, ami kihagyhatatlan, az a főváros Valletta. Nekem mellesleg a kedvencem, képes lennék napokat is itt tölteni és nagyon sokszor körbesétálni. Itt feltétlenül látni kell a lovagok templomát, a Szt. János katedrálist. A Szt. Elmó erődöt, a Barrakka kerteket, a számtalan templomot és múzeumot. Innen érdemes átkompozni a Grand Harboron keresztül a Három városba és ott is eltölteni némi időt.

• 

Mi például soha nem hagyjuk ki Málta régi fővárosát Mdinát és a vele szinte teljesen összenőtt Rabat városát. Mdina nagyon különleges, nyugodt és hangulatos hely. Aki szeret fotózni, annak ez a mennyország.

Érdemes ellátogatni délre, Marsaxlokk nevű halászfaluba. Ott a szemünk elé tárul egy kis hajókikötő, ahol láthatunk több tucat kék-piros- sárga tradicionális „luzzu” nevű hajót. Ez a hely viszont a vasárnap délelőtti halpiacról híresült el. Reggelente itt csak úgy forr az élet és mindenféle halkülönlegességeket láthatunk. A Marsaxlokktól nyugatabbra érdemes egy csónakból megnézni a Blue Grottó kék barlangjait. Tovább utazva érdemes fölkeresni a több ezer éves dolmeneket, a Hagar-Qim és Mnajdra templomokhoz.

De ott van még a sziklás Dingli szirt és Málta egyetlen apró erdeje, a Buskett Gardens. A gyerekes családoknak érdemes ellátogatni a Popeye faluba, ahol a régi filmforgatás során megmaradt ház, díszletek és rengeteg más szórakozási lehetőség van. Ha valaki egy kicsit más Máltát szeretne látni, akkor érdemes átkompozni Gozo szigetére, ahol további látnivalók vannak. Gozo egyébként mindig is a kedvencem volt, ott nem nyüzsög az élet úgy, mint a főszigeten. Sokkal csendesebb és talán még zöldebb is Máltánál. Az biztos, hogy erre a szigetre is nagyon sok időt kell szánni, egy nap itt sem elég minden nevezetességet megnézni.

A fenti felsorolt látnivalók csak egy néhány ötlet, mondhatni csepp a tengerben, nem is törekedtem arra, hogy mindent felsoroljak. A következő írásomban majd egy kicsit részletesebben be szeretném mutatni a fent felsorolt helyeket, főleg azokat, amik úgy gondolom, a legérdekesebbek.

Folyatása következik…